Hírek

Kutyaovi egész évben minden vasárnap 10:00!

 

Hírlevélfeliratkozás

Kérek értesítést a Soproni Kutyasuli eseményeiről

Kozák Enikő

Valamikor régen egy osztálykirándulás alkalmával bedobtam egy érmét egy kútba és azt kívántam, hogy legyen egy kutyám. Nem mondtam el senkinek a kívánság azonban teljesült. Anya és Apa meglepett minket egy kiskutyával. Boby egy imádnivaló, rettentő okos West Highland White Terrier volt. Imádtam vele lenni, játszani és ugra-bugrálni a kertben. Ő nem mindig volt ilyen lelkes de pár falatért cserébe bármire képes volt. Azóta is bánom, hogy akkoriban még fogalmam sem volt a klikkeres tanításról, Boby imádta volna...

Egy augusztusi reggel, 13 évesen, csendben átkelt a szivárványon hatalmas űrt hagyva maga után. Furcsa, de ahogy ő elment akkor kezdődött minden. Ekkor már jóval idősebben vadul belevettettem magam az akvarisztikába. Csodálatos hobbi de bármilyen lenyűgözőek is az afrikai sügerek valami nagyon hiányzott...

A párom szüleinél az udvarban minden alkalommal őrült módjára üdvözölt minket Linda, a Jagd terrier. Amíg volt saját kutyám valahogy nem annyira tűnt fel, és kevesebbet is találkoztam vele, ám Boby távozásával minden megváltozott. Egy nap kölcsön kértünk a szomszédtól egy nyakörvet és egy pórázt. A kutya azt sem tudta mi az, sosem viselt ilyesmit. Elindultunk vele sétálni. Az udvarban harsány, elmebeteg módjára ordibáló kutyából hirtelen egy félszeg, óvatos kutya lett. Elkezdett megismerkedni a kapun kívüli világgal...Eleinte csak párszor jött velünk sétálni majd gondoltam ha már hozzászoktattam a jóhoz akkor jöhetne velünk sokkal gyakrabban.

Nem ismertem a fajtát, a temperamentumát és kitartását. Nem tudtam róla semmit. Az interneten nézelődve nem találtam túl sok biztató információt; a legtöbbet előforduló Jagd terriert illető jelző a taníthatatlan, csökönyös, kitartó és behívhatatlan volt. Ekkor már tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom de nem adtam fel.

Dr Wagner Laurát már régebb óta ismertem. Ez időben ő a pozsonyi úti iskolában (ahol később én is az oviért voltam felelős) tevékenykedett és megkért, hogy vigyem le a kutyát, megnézné milyen. Azóta tudom, hogy csak jót akart szórakozni azon ahogy a kutyával bénázom, de örök hálával tartozom ezért hiszen ő volt az aki megismertette velem a Tükör Módszert és segített át a kezdeti nehézségeken.

Elkezdtünk engedelmes órákra járni ahol a drága kutyámnak minden fontosabb volt mint amit én mondtam vagy csináltam. Ordított a póráz végén és acsargott a többi kutyára. Azóta már tudom, hogy komoly kommunikációs hiányosságai voltak és talán ez volt a legnagyobb kihívás amit le kellett küzdenünk.

Mivel a kötődésünk még nem volt az igazi és az azóta átkeresztelt Nyanyus (leánykori nevén Linda), gondolkodás nélkül otthagyott amint levettem róla a pórázt éreztem, hogy az engedelmes feladatoknál többre van szükségünk. Ekkor kezdtem magam jobban beleásni a Tükör Módszerbe és rátaláltam a Szombathelyi Kutyatanodára ahol már javában folytak a Tükör Tanfolyamok, póráz nélkül sok-sok játékkal és klikkeres tanítással. Elvégeztük az alap és középfokot és nagyon sokat fejlődött a kutya is és én is. Elkezdtem meglátni az összefüggéseket, észrevenni a tükröket amelyet a kutya tartott nekem minden egyes lúzer húzásomnál...nem volt könnyű.

Többet akartam tudni a kutyákról a kommunikációról, főleg, hogy az öreglány nem nagyon tudott mit kezdeni a többi kutyával. Elvégeztem az Általános Kinológiai és Kiképzésvezetői Tanfolyam I.-et titkon remélve, hogy egyszer esetleg majd oktatóként is tevékenykedhetek. Ezután következett ennek a tanfolyamnak a folytatása az Általános Kinológiai és Kiképzésvezetői Tanfolyam II. Amely olyan céllal jött létre, hogy a már megszerzett elméleti ismeretek mellé további magasabb szintű elméleti háttér megismerését és a gyakorlati alkalmazás elsajátításának lehetőségét is megnyissák. 9 héten át Budapestre jártam minden hétvégén tanfolyamokat megfigyelni hiszen, ez is az oktatóképzés egyik követelménye. Betekintést nyerhettem az Őrmezői és Népszigeti iskolán futó tanfolyamokba, az oviba, a terápiás foglalkozásokba, illetve egy kicsit része lehettem az iskola mindennapjainak. Csodálatos dolog amikor az ember úgy lép be a kutyájával ezekre az iskolákra, hogy minden kutya szabadon

Itt tartunk most, a kutyám azóta is engem tanít és terrier lévén nap mint nap megmér, hogy komolyan én vagyok-e "AZ" de úgy érzem ez egy lehetőség számomra, (még ha néha bosszantó is :))mindig van hova fejlődni. Döbbenetes élmény, hogy a kutya mennyire megmutatja milyenek is vagyunk valójában, őt nem lehet becsapni, ő tudja ha baj van, ha feszültség van, ha az embernek nem őszinte a mosolya és arra is pontosan rávilágít, hogy hol kell változnom ahhoz, hogy jobb gazdája lehessek...szaladgál és nem kell a többi kutyától tartani. Ez a 9 hét nem csak nekem hanem az öreglánynak is rengeteget segített, már nem tart a többi kutyától és képes velük kommunikálni.

Szakmailag igyekszem folyamatosan fejlődni hiszen nincs két egyforma kutya, két egyforma eset. Igyekszem minden szemináriumra és oktatói továbbképzésre eljutni amely a fejlődést és a tanulást szolgálja és természetesen szívesen látogatok más Tükör Iskolákat, hogy egymástól is minél többet tanulhassunk.

Most, hogy Korom Gábor, Báti Szilvi és Csikós Gábor támogatásával már egy éve létrejött a Soproni Kutyasuli a Tükör Módszer jegyében, az a célom, hogy minél több gazdi átélhesse ezt a pozitív változást a kutyájával. Szeretném, ha kialakulna egy jó kis kutyás közösség akikkel lehet majd közös kirándulásokat és egyéb kutyás programokat szervezni, illetve szeretném azt, hogy a kutyatartó gazdik ne legyenek a nem kutyások és környezetük terhére hanem tudatos neveléssel békében tudjanak egy városban élni.