Hóra kalandjai folytatódnak! Jó nagyot nőtt az elmúlt hetekben és elkezdtem már neki tanítani ezt-azt, viszont mielőtt ebbe belemennék, szeretnék Nektek mesélni a CSODÁLATOS SZOBAKENNELRŐL.
Amikor a kezdőbb gazdiknak, azt mondom, hogy hasznos volna a kiskutyát beleszoktatni a kennelbe vagy szállító boxba, a legtöbben úgy néznek rám, mintha legalább egy kegyetlen sorozatgyilkos lennék, aki arról akarja meggyőzni őket, hogy zárják börtönbe szívük egyetlen szerelmét… Pedig a kutyák jellemzően szívesen kuckóznak. Ez az ő bungijuk 😀
Ha összegezni szeretnénk, akkor a következő helyzetekben óriási segítség, ha a kiskutyád boxhoz van szoktatva:
Én személy szerint elég para szituban tanultam meg mennyire fontos a szobakennel. Történt ugyanis, hogy amikor Juno kicsi volt, még máshol is dolgoztam és többet volt egyedül. Sajnáltam bezárni, ellenben minden nap egy rettegés volt, hogy mi vár a lakásban mire hazaérek. Egy napon, azt vettem észre, hogy le van csapva a biztosíték… Az egy dolog, hogy örültem, hogy a kiskutya életben van, de el volt rágva az elektromos sütő vezetéke…. A villanyszerelő azt mondta, hogy egy paraszthajszál választott el minket attól, hogy leégjen az egész ház… társasház btw… és ez csak egy húzása volt a sokból mire megvettem a kennelt.
Ernő már az első naptól megkapta a kennelt és soha semmit nem tett tönkre, mert nem kapott rá lehetőséget. Nem tanulta meg, hogy lehet rongálni.
Hóra az első napján már kennelben aludt. Itt aludtam mellette és ha szólt éjjel, kivittem egy gyors pisire és aludt is tovább. Ahogy teltek a napok és egyre jobban érezte magát velünk, nem volt mindig kedve bemenni, de rájöttem a titokra. Egyrészt itt is érvényes az örök érvényű szabály, hogy fáradt kutya jó kutya! Nagy mozgásigényű, aktív kölyök ő, így minden nap csinálunk valamit, hogy lefárasszam, különben mind meghalunk 😀 Viszont! Úgy nem lehet berakni a kennelbe, hogy hulla fáradt, de még az arcán pörög. Kicsit mindig várok, hogy megnyugodjon, akár magától elfeküdjön és csak úgy teszem be. Nagyon bújós, szeret az ölemben lenni, így ez lett az esti rituálé része, hogy bújunk, megnyugszik, elviszem inni és onnan egyenesen megy a kennelbe. Ott is eszik, van bent néhány játék. Gond nélkül átalussza az éjszakát.
Napközben sokszor előfordul, hogy látom, hogy elfárad. Szeret mellettem elfeküdni, de ha én közben mászkálok mindig felébred. Ilyenkor is inkább elteszem, hogy nyugodtan tudjon pihenni, hiszen a fejlődéséhez ez elengedhetetlen. Volt olyan nap, amikor erre kevésbé figyeltem és vállalhatatlanul viselkedett mert egyszerűen túlpörgött, túlfáradt és egyenes út vezetett a káoszhoz.
A lakásban semmit nem rág meg, mert ha szabadlábon van figyelek rá és kapott olyan játékot, amit lehet gyilkolni. Ha nem tudok rá figyelni, vagy elmegyek itthonról, akkor a kennelben pihen vagy csócsálja a saját cuccait.
A kennel tréning tökéletesen megalapozta, hogy biztonságosan tudjunk vele utazni a kocsiban, illetve, hogy amíg én dolgozom, addig ő ott vár én pedig oda tudok figyelni a munkámra és nem azon aggódom, hogy mivel nyírja ki magát…mert ugye megpróbálja napjában többször is.
A hétvégi prágai versenyen Hóra is jött velünk és óriási segítség volt, hogy a verseny alatt maximálisan tudtam Junora koncentrálni, mert a kicsi tökéletesen elvolt a boxban. A szállodában pedig szintén nem kellett azon aggódnom, hogy mit rág meg…
Természetesen fokozatosan kell őket beszoktatni és igen van olyan amikor már érik az öntudat és ő bizony most azonnal ki akar onnan jönni… 2x kellett mindössze kibírnom egy 20 perces hiszti rohamot, de végül szépen megnyugodott és tutira nem traumatizálódott a szentem 😀 viszont azt megtanulta, hogy hisztériázással nálam nem ér célt.
Könnyítsd meg az életed és szoktasd a kölyöködet a boxba, mert minden percben tanul valamit. Ha adsz lehetőséget neki a rombolásra, akkor azt tanulja, hogy azt lehet és a későbbiekben sokkal nehezebb lesz róla leszoktatni. Neveld tudatosan már az elejétől és legyen boldog a kölyökkor! (A kamaszkort meg valahogy majd túléljük…)
