Ha csak egy részt olvasol el a Kiskutya naplójából akkor ez legyen az! És ne csak olvasd, alaposan gondolkodj is el rajta, mert óriási segítség lehet!
Sok-sok kiskutya érkezett már úgy az oviba, hogy ő is és mi is azt hittük, hogy a kutyát, úgy hívják, hogy NEM. Ez a legtöbbet használt szó a gazdiknál, amiből a kölyök általában nem nagyon ért, szépen figyelmen kívül is hagyja, sőt a gazdi könnyen válhat egy idegesítő felnőtté, aki állandóan csak egrecíroztatja a kölyköt, ahelyett, hogy elmagyarázná neki, pontosan mit is szeretne. Ugyan ki akarna együtt lógni valakivel, aki állandóan csak cseszegeti? 😀
Sokszor sokféleképpen próbáltam már átadni a gazdiknak, azt, hogy mennyivel könnyebb megelőzni rossz viselkedések kialakulását, mint a már kialakult hülyeségekről leszoktatni a kutyákat, de legtöbbször azt éreztem, hogy nem értik igazán, hogy ez mit jelent. Tavaly augusztusban vettem részt Maria Brandel szemináriumán Bécsben, aki azontúl, hogy az egyik legjobb tréner, akivel eddig találkozhattam, idén 2. lett az obedience világbajnokságon. Sport vonatkozásban ugyan, de az ő elve a NE ETESD AZ ÖRDÖGÖT (Dont’t feed the devil)!
Na de mit is jelent ez, ha az ember nem világbajnokságra készül, pusztán szeretne normálisan együtt élni a kiskutyájával?
A kutyádban lakik egy ördög és egy angyal.
Mindig az lesz a kövérebb amelyiket eteted! A gyakorlatban ez az fogja jelenteni, hogy ha adsz lehetőséget a számára, hogy trollkodjon, akkor azt tanulja meg, hogy azt lehet! Ha meg sem kapja rá a lehetőséget, akkor nem fog összeszedni olyan rossz szokásokat, amelyek megkeseríthetik kettőtök kapcsolatát.
Elmesélek néhány példát:
Hórát elkezdtem pórázhoz szoktatni. Ennek akkor álltam neki, amikor tudtam, hogy még képes figyelni, én pedig nem rohantam sehova. Szeretném, ha nem tanulná meg, hogy ha rángat a pórázon akkor én mögötte lobogva arra megyek amerre ő igyekszik. A póráz nem arra való, hogy csóró kutyát azon rángassuk!
Tanítsd meg neki előbb, hogy hol szeretnéd, hogy sétáljon! Taníts meg figyelni, de ne adj arra lehetőséget, hogy azt szokja meg, hogy pórázt rángatni ér. Hogy mindez sok munka lesz? Igen! De megtisztelem őt azzal, hogy tanítok mielőtt elvárok. Hogy kommunikálok ahelyett, hogy a nyakát rángatnám. Az a tapasztalat, hogy aki ezt a melót végig csinálja, annak menni fog, még akkor is, ha kutya nem épp egyszerű darab.
A szobakennel szintén azt a célt szolgálja, hogy ne tanulja meg, hogy fel lehet zabálni a lakást unalmában, amikor nem tudok rá odafigyelni. Lekorlátozom a lehetőségeit, hogy később se kelljen veszekedni, amivel csak a kapcsolatunkat rombolnám. Erről részletesebben a 8. részben már olvashattatok.
Egy másik példa erre a felugrálás a kanapéra. Nálam egy fontos szabály az, hogy a kanapéra csak akkor lehet feljönni, ha megengedem. Már most csak akkor veszem fel, ha előttem ül és vár. Ezeket a jó döntéseit meg is jutalmazom kajával. Mivel nagy a motivációja arra, hogy felugorjon mellém, amikor leül és vár az egy öngátlás a részéről és nekem ez tetszik, tehát jár a jutalom. Ha magától ugrik, leteszem, akár napjában 300x. Egyre többször kérdez, aminek nagyon örülök, de sosem engedem meg, hogy magától egyszer csak ott teremjen! Nem akarom, hogy ez legyen a normális számára.
Ez a példa, ugyanígy érvényes a „sima” felugrálásra is. Amíg kicsik olyan cukik, ahogy ugrálnak a lábunkon… aztán egyszer csak 30 kilós lesz és már nem vagy annyira boldog amikor beburítja a nagymamát a bokorba… Ne etesd az ördögöt! Már kicsi korban lehet arra figyelni, hogy csak akkor simogassuk amikor mind a négy lába a földön van. Ha mégis felugrál, lehet figyelmen kívül hagyni, vagy akár finoman visszapakolni a földre. A lényeg, hogy felugrálás esetén ne jutalmazd őt a figyelmeddel és a simogatással mert az ugrálást fogja jónak gondolni!
A behívás szintén egy remek példa! A kutyákat le kell fárasztani, de nincs annál cikibb, mint egy behívhatatlan, bajkeverő kutya, akit a gazdája simán szélnek ereszt. Erre klasszul lehet használni a hosszú pórázt! Rángatás helyett, sok-sok behíváson keresztül tanulja meg, hogy ha szólsz vissza kell jönni! Mégpedig azért, mert tudod, hogy hajlamos lelépni, vagy sokadik hívásra beérkezni. Légy egy lépéssel a kutyád előtt! Használd a hosszú pórázt és legyen nálad kontroll! Jutalmazd a szuper behívásodat, hogy az angyal legyen a kövérebb 😀
Naná, hogy az! Viszont mielőtt megvennéd a fojtópárázt meg az elektromos nyakörvet, előtte gondolkodj el rajta, hogy biztosan annyit vársz-e el amennyit beletettél! (és szerintem inkább engedd el a fojtót meg az elektromost…) és dolgozz tovább a kutyáddal, ugyanis nem léteznek instant megoldások!
Összességében azt tudnám elmondani az elmúlt közel 3 hétről, hogy baromi fárasztó a kiskutyára ennyit figyelni, de nagyon megéri! Napról-napra látom, hogy egyre tisztul neki, hogy mit szeretnék és mit nem és ő nagyon szeretne megfelelni. Odafigyeléssel és következetességgel lehet vigyázni a kettőnk kapcsolatára. Számomra most ez a legfontosabb <3
Készítettem egy videót Hóra első pórázas sétájáról. Alacsony ingerkörnyezetben kezdtük, vagyis nem voltak zavaró tényezők, amik nagyon elvitték volna a figyelmét. Már a póráz felcsatolásánál etetgettem, hogy az se váljon később közelharccá, ha rá akarom tenni. Ügyeltem rá, hogy ne húzzam meg a pórázt. Kommunikációval és nem húzással szerettem volna megoldani ha valami esetleg elviszi a figyelmét. Ha mellettem sétált jutalmaztam, viszont nem tartottam folyamatosan az orra előtt a falatot, szerettem volna, ha gondolkodik. Ha felugrált, ügyeltem rá, hogy a jutalom adásakor mind a négy lába a földön legyen. Ilyen volt hát a kicsi lány első pórázas élménye, ahol nem etettem az ördögöt 😉
