Amikor közeledett az idő, hogy új kiskutyám legyen, nem voltam túl lelkes… Junoval tökéletes volt az életünk. Ment a napi rutin, már-már olvassa a gondolataimat, eszembe juttatja, ha valamit elfelejtek és megfelelő mennyiségű mozgás esetén észrevétlenül elvan a lakásban, amíg én a gépen dolgozom és profi módjára vágja a tanfolyami tematikát és ügyesen mutatja be a feladatot a tanulóknak anélkül, hogy beégetne.
Nem sok kedvem volt hozzá, hogy mindez fenekestül felforduljon, de ma azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt!
Hóra 6 hónapos lett. Az elmúlt 4 hónap alatt tökéletesen beilleszkedett a családunkba és maximálisan gondoskodik róla, hogy minden napra jusson elég vidámság. Nem adták ezt ingyen és jópár dologra oda kellett figyelnem, amikről már korábban írtam. Na de mi van még?
Karácsony előtt csapott arcon ezzel az élménnyel úgy igazán, amikor elindultunk az oktatókkal és kutyáikkal sétálni a mezőre. Visszagondolva abban sem vagyok biztos, hogy tudta, hogy velem érkezett mert épp az újdonsült legjobb barátjával, Sanyival nyomták az ibizai hardcore bulikát…
Eléggé lelkemre vettem a dolgot, lemaradtam a csapattól és bánatomban (hahaha) bebújtam egy szalma bála mögé. Először fel sem tűnt neki, hogy valami gond lehet, de Juno azonnal észlelte, hogy eltűntem és rutinos róka módjára pillanatok alatt meg is talált. Természetesen a szarosnak mindenhova is követnie kell a Jujut, meglepetten tapasztalta, hogy ott vagyok, aminek egészen megörült 😀 Mentünk tovább, a bulika folytatódott, gondoltam tegyünk még egy próbát! Ezúttal azonban, az eltűnésem előtt megkértem Bernit, hogy fogja meg Junot, hogy ne buktasson le. Hóra már észlelte, hogy eltűntem és ekkor jött a dilemma! Maradjak a csapattal vagy keressem meg a nőt? nagyon szórakoztató volt a tépelődését nézni, de jól döntött. Kicsit többet ültem a bokor mögött, de megtalált és onnantól kezdve sokkal jobban figyelt, nehogy még egyszer ez előforduljon.
A sétáinkat gyakran tarkítom azzal, hogy szó nélkül elmegyek a másik irányba, ahhoz képest amerre ők szaladnak és próbálok elbújni, több kevesebb sikerrel. Sokkal többet néz vissza és jön vissza magától, mint a korábban említett sétán. Minden erdei kommandózásra viszem magammal a napi kajájának a felét, amit jutalomként árulok, ha szalad vissza hozzám.
Ennek köszönhetően sokkal jobban reagál már arra is, ha elmegy mellettünk egy sétáló/futó, vagy egy másik kutya. Korábban ugrált, pörgött és nagyon érdekelte a közeledő idegen, de ez teljesen megszűnt. Szépen várakozik majd szaladhat is tovább. Legnagyobb meglepetésemre a nagy szilveszteri sétán olyan szépen viselkedett és jött velünk, hogy csak ámultam. Őszintén szólva, nem gondoltam volna, de úgy közlekedett, mintha nem is ez lett volna neki az első 100+ kutyás sétája.
Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, nap mint nap dolgozni kell, hiszen ebben a korban pillanatok alatt változnak és állnak elő olyan hülyeségekkel, amiket, eddig nem csináltak. Maximálisan a jelenben tart és figyelnem kell rá, nehogy jól lakjon az ördög 😉
Botrány volt az a káosz, amit pórázon össze tudott hozni. Egy nap azonban autó nélkül maradtam, így a városból pórázon sétáltunk le az iskoláig. Az első 10 perc a pokol legmélyebb bugyra volt, aztán megbeszéltük, hogy engem ne rángasson mert nem leszek túl vidám és semmi kedvem lesérülni.
Hóra nem egy öntörvényű, makacs, tök fejű kutya, viszont szüksége van arra, hogy jelezzem, ha valami nem fér bele. Nem teheti meg, hogy nekifutásból ránt rajtam egy hatalmasat, az azóta 26 kilósra nőtt állat. Megrántott és elég erélyesen rászóltam. Visszavezettem magam mellé arra a helyre, amit kicsi korától tanult és láss csodát, rögtön tudta miről van szó. Mindennek azonban a higgadtság egy fontos összetevője volt. Nem pöröltem vele, meg rángattam a nyakát. Jeleztem mivel volt problémám, majd megmutattam neki mi az, amit szeretnék. A dicséretet pedig imádja és osztom is ezerrel.
Ebben a korban próbálkoznak, feszegetik a határokat, amiket nekünk kell meghatározni. Mindez azonban kevés, ha elmarad a következetesség. Azóta sem engedem neki, hogy pórázon cibáljon és megmondom őszintén, meglepően gyorsan vette is az adást, vagyis kapok még felkészülési időt a következő menetre 😀 de készen állok!
A karácsonyi időszak alatt NAGY sétákkal igyekeztem lekötni az energiáit. Nekem is kellett egy kis szünet és olykor a kutyának is jót tesz, ha az agya kap egy kis pihenőt, hogy „megálmodhassa” mit is tanult eddig. Néhány nap után azonban azt vettem észre, hogy mire hazaérünk, a kocsiban már ki is aludta magát és otthon folytatódik a pörgés…
Most van az az időszak, amikor 1 perc alatt 3-at él. Ilyenekor szoktak felhívni a gazdik, hogy a kutyájuk hiperaktív és segítsek. Hiperaktív persze egy átlag 40 órát dolgozó kevéssé aktív felnőtt emberhez képest, de azt kell mondjam, hogy mindez teljesen normális. Élvezi, hogy napról napra ügyesebb a teste, mindent is látni akar, szagolni, futni és egyszerűen falja a világot.
Egy napon amikor már nem bírtam tovább és szerettem volna én is aludni egyet délután, és ahelyett, hogy veszekedtem volna vele, elővettem egy nagy dobozt és elkezdtünk kicsit klikkerezni. A formálás (free shaping) egy klikkerezési technika. Ezt alkalmazva tornásztattam meg az agyát. A teljes gyakorlás 7 perc volt és tudjátok mit kaptam cserébe? 3 ÓRA MÉLYALVÁST!
Csak sétálni kevés. A kutyáknak szüksége van az agymunkára. Engem napról-napra lenyűgöz az a sebesség ahogy Hóra tanul és imádom nézni, ahogy gondolkodik és élvezi, hogy dolgozhat. Nézzétek meg Ti is a videóban 😊
