fbpx
a kutya kamaszkora

15. rész – A kutya kamaszkora

Hóra 7,5 hónapos lett, de a kamaszkori tünetek nem most kezdődtek, hanem már januárban. Izmos két hónapon vagyunk túl, de már pislákol a fény az alagút végén, noha tudom, hogy nem ez lesz az egyetlen sötét alagút ezen időszak során…

Voltak napok, amikor annyira idegesítő volt a jelenléte, hogy Junoval mindketten inkább elköltöztünk volna itthonról, míg el nem múlik. Na de mielőtt mérgemben elástam volna, vagy az erdő legtávolabbi pontján kikötöttem volna egy fához, a következőkön gondolkodtam el.

Milyen voltam én kamaszként?

Muhhhahhha, ezt inkább el sem mesélem, de anyámtól már többször elnézést kértem és egészen okés felnőtt lett belőlem, még ha volt is egy nyár amikor inkább felraktak egy repülőre Írország irányába, hogy ne legyek otthon 😀

Nade mielőtt megvizsgálnánk a kölyökkutya kamaszkorát, nézzük meg, hogy mi jellemzi az embergyerek kamaszkorát:

Milyen tünetei lehetnek a kamaszkornak?

A serdülőkori válság a legkülönfélébb tünetetekkel jelentkezhet. Visszaesés a tanulásban, társasági gátlások elhatalmasodása, lázadó, szabályokra fittyet hányó, a társadalomellenesség határát súroló magatartás (…)mind jele lehet a serdülőkori válságnak (…).

Autoritás-krízis

A bevett normák és tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse.

A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy a családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit, távolodik a szüleitől, nagyobb tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő az önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család biztonságára mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön az életrevalóságáról.

(…) Kamaszokkal együtt lenni nehéz. Meg kell találnunk az egyensúlyt a korlátozás, és a mindent megengedés között.

Forrás: www.pszichofeszek.hu

Miket is tapasztaltam a kiskutyánál ezek közül?
Visszaesés a tanulásban:

Hóra a 3. beauceron a családunkban. Nagytestű, lassan érő fajta. Hatalmasat nőtt az elmúlt 2 hónapban és korábban már tapasztaltam, hogy amikor a teste nő, az agya nemhogy nem nő, hanem még zsugorodik is. De nem ám apránként! Egyik napról a másikra azt veszed észre, hogy ami eddig csont nélkül ment, az most merőben új információnak számít. Les rám balgán és fogalma sincs, hogy mit jelent, mondjuk az ül. A figyelmét meg hagyjuk is… Botrány. Csapkodta a fejét jobbra-balra, mint Scooby Doo.

Hogy jobban érthető legyen, van konkrét példám is: Egy szép keddi napon bevittem őt a klub foglalkozásra, hogy a gazdik lássák, hogy hogyan is kell a feladatokat egy kezdőbb kutyával lépésről-lépésre összerakni. Csodálatosan teljesített úgy, hogy sok-sok kutya vette körül. Örömmel, nagyon szépen, koncentráltan dolgozott. Eltelt egy hét, megint kedd, gondoltam beviszem megint, hadd szokja a demo kutya szerepet…. Pfff atom nagy égés volt 😀 Csak pislogtam, hogy mi történt vele, mert nekem nem volt meg, hogy elvitték volna a szervkereskedők, hogy kioperálják az agyát… Ekkor kezdődött igazán…

A lázadó, szabályokra fittyet hányó pöcs

Egy bő hónapig, minden felnőtt(!) kutya menekült már előle, mert végtelenítette az energiáit, sosem fáradt el és ő lett az iskola legidegesítőbb lénye… Nem volt olyan, hogy elég. Nem volt olyan, hogy egy felnőtt rászólt és értett volna belőle anélkül, hogy 8x visszakérdezett volna, hogy biztos? Sokat ült a kocsiban akkortájt, mert meg kellett menteni a többieket 😀

Aztán ez lett az én sorsom is. Bármit mondtam szinte hallottam, hogy az rá a válasza, hogy „nem, csak azért sem!”. Vagy a másik verzió, hogy „hagyjál békén!”. Korábban már abbahagyta a rágást, harapdálást, de ekkor újra előjött. Szinte érzékelhető volt rajta, ahogy küzd magával. Tudta ő, hogy nem ugrálhat fel emberekre, de áááááá nem bírja ki. Csakazértismegcsináljaabunkó. Gyakrabban is járok azóta fodrászhoz, mert nem keveset őszültem ez idő alatt.

Önálló tapasztalatokat szerezve nő az önbizalma – Szüksége van a család biztonságára, mint háttérre

A séták során sokszor látom rajta, hogy bátorkodik tőlem egyre távolabb elszaladni, élvezi, hogy egyedül fedezhet fel, de ugyanakkor meg-megijed furcsa dolgoktól, vagy akár olyanoktól is, ami eddig nem okozott félelmet, de ha nem tudnátok, egy szimpla kőrakás már sok kutyát elpusztított, így azt messziről, álló taréjjal, jól meg kell ugatni, nehogy megtámadja őt 😀 Ekkor lépek a képbe én, akinek eddig szart a fejére és átsegítem ezeken a veszélyes szituációkon. Nagyon vicces és egyben kedves momentumok ezek, talán pont ettől a kettősségtől.

Az imént leírt szituáció kiváltó oka az úgynevezett védős érés. A kutyákban ott lapul a védő ösztön. Fajtától és egyedtől függően van, akiben erősebb és van, akiben lightosabb mértékben, de a kamaszkorra jellemző, hogy hullámokban elő-elő tör. Ekkor a kutya megijed olyan dolgoktól is, amiket már ismer, és tapasztalt, de hirtelenjében tele lesz a korábban már említett üres feje bizonytalansággal.

Hóra újabban eljátssza a kerten belül, hogy ő nagyon keményen őrzi a házat viszont, ha valaki be is jön, akkor meg szalad vissza a lakásba a gyáva 😀 A beauceronra jellemző, hogy olyan emberekkel akiket nem ismer, mutathat bizalmatlanságot. Namármost ez odáig fajult, hogy a városi szocializációs tréningjén, ha fekete ruhás férfi jött mögöttünk, az egyenlő volt a világ végével. Ebben az időszakban annyira elfáradt a számára nagyobb terhelést jelentő ingerektől, hogy a mélygarázsba a kezembe kellett lecipelnem a 30 kilóját, mert hiába járt már ott 3x és jött-ment a lépcsőn gond nélkül, az idegrendszer ebben az időszakában azt mondta, hogy eddig és nem tovább.

Mit tettem én gazdaként?

Sokként ért ez a hirtelen változás, de igyekeztem lehiggadni. Kellett pár nap. (Ekkor beszélgettünk Junoval a költözésről…)

Elkezdtem őt megfigyelni, milyen helyzetekben buggyan ki belőle ez a kamaszkori jóság és a korábban már említett ne etetsd az ördögöt elvet IS alkalmaztam.

Nem akartam vele egész nap veszekedni, mert tudtam, hogy az nem tesz jót a kapcsolatunknak. Tudtam, hogy nem marad ilyen agyhalott, ez most csak egy időszak, amit túl kell élni, de jó lesz. Minden, amit pici korától tanult és jó is volt benne, ott van, nem veszett kárba! Csak ki kell tartani! Egy vitánk volt, amit jobban a szívünkre vettünk mindketten főszerepben egy növény a kertemből, amiért akkor már 5x szóltam, hogy tabu. A teraszajtón át rám nézett és CSAKAZÉRTIS ízekre cincálta az orrom előtt. Meglepődött, hogy erősebben is rá tudok szólni, mint ez idáig (korábban nem volt rá szükség) de úgy érzem hasznára vált.

Igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, hogy ne cseszegessem mindenért, hiszen melyik kutya akarna, úgy együttműködni a gazdájával, akinek semmi sem jó? Újra tárgyaltuk a pórázas sétát is, de gyorsan bement az emlékeztető.

Lehetett fát rágcsálni és szétpakolni az udvaron, de nem lehet bemenni a virágágyásba. A kakaevést is igazából magától hagyta abba. Amikor már engem nem érdekelt, ő sem tartotta fontosnak felenni…

Igyekeztem őt mozgatni, hogy ne feszítse szét az energia, de séták alatt többet volt rajta a póráz, hogy ne csináljon belőlem bohócot, ha jött valami számára érdekes inger.

Ugyanakkor igenis voltak napok, amikor a lakásban olyan idegesítő volt a létezése és a vibrálása, hogy inkább felmentem az emeletre, neki pedig a kennelben kellett pihennie.

Még egy érdekes szituáció adódott, ahol rá bíztam a döntés lehetőségét, hiszen láttam rajta, hogy tudja mi a helyes, csak a benne lappangó kamaszpöcs vissza-vissza tartotta.

Munka után autóval megyünk haza. Kinyitom a csomagtartót, Juno beszáll, Hórának is szóltam, erre elkezdtett össze-vissza szaglászni egyre távolabb a kocsitól. Nyilván tudta, hogy mit szeretnék, de neki még nem volt kedve hazamenni. 2 opciót próbálgattam vele:

  • ha siettem már odabent ráraktam a pórázt, így nem adtam lehetőséget a kamuszaglászós intermezzokra. Az ördög ugyebár!
  • Nem hívtam, csak kimentem a parkolóba, kinyitottam a kocsiajtót és némán vártam melyik hang lesz benne az erősebb, az ördög vagy az angyal? 2 alkalommal kellett többet várnom, azóta nincs „nemakarokméghazamenni” hiszti.

Ezt kizárólag biztonságos helyen érdemes kipróbálni és a történethez hozzá tartozik, hogy egyéb szituációkban, kiskorától kezdve jutalmaztam a jó döntéseit.

Ezzel elkerültem többek között a kutyák számára roppant szórakoztató fogócskát is!

Összességében most ott tartunk, hogy az elmúlt egy hét tök jó volt vele. Nem nyomtam őt agyon felesleges veszekedéssel, ugyanakkor a gátolhatósága nőtt és kapcsolatunk nem sérült. Ugyanolyan bújós és közvetlen velem és újból tudok vele edzeni, még ha most kevesebbet is bír az agya, mint korábban. Számomra ez nagyon fontos volt hiszen Junoval még nem voltam ilyen körültekintő.

A kamaszkor egy időszak, ami el fog múlni!

Ne érezd magad rosszul, ha úgy érzed a kutyád elromlott! Tök normális, ami vele történik, ugyanakkor számolni kell majd az ivaréréssel is, ami a kommunikációra és a szocializációra is hatással van.

Ha kamasz kutyád van és te is tapasztalod a fent említett tüneteket, téged is várunk a tanfolyamainkon, hiszen mert résen kell lenni, hogy ne ez az állapot maradjon meg felnőtt korára.

Gazdaként meg kell tanulni gátakat szabni a kutyának, annak érzékenységéhez mérten. Ja és ott lesz egy csomó együttérző gazdi is, aki ugyanilyen cipőben jár, mint Te! Nem vagy egyedül! Gyere és vészeljük át együtt ezt az időszakot és profitálj a tudásból egy életen át!

Ha tetszett oszd meg másokkal is!

Hasonló tartalmak

Szia! Kozák Enikő vagyok a Soproni Kutyasuli alapítója.

2012 óta segítek a gazdiknak jobban megérteni a kutyájukat, hogy igazán jó legyen a közös életük. Ezidő alatt közel 2000 gazdival és kutyájával dolgoztam együtt. Az évek során tőlük és a saját kutyáimtól is rengeteget tanultam és ezeket a tapasztalatokat szeretném Veled is megosztani a blogon, illetve a Soproni Kutyasuli foglalkozásain.